A MAZSIHISZ január 22-én tette közzé a gyászhírt, hogy életének 97. évében dr. Lebovits Imre holokauszttúlélő megtért Teremtőjéhez. Életútja a 20. századi magyar zsidóság tragédiájának és az emberi helytállás erejének megrendítő tanúsága. „Édesanyját és a tiszafüredi rokonokat Auschwitzban pusztították el, édesapja munkaszolgálatosként vesztette életét. Ő maga, 15 évesen, önként munkaszolgálatra jelentkezve élte túl a deportálást. Imre bácsi a munkaszolgálatos századdal a Felvidéktől a keleti frontig, majd a Kárpátoktól vissza, a nyugati határ felé menetelt. 1944 embertelen telén a Fertő-tó mentén vasútépítésre kényszerítették. A hideg és az éhezés mellett tífuszjárvány tizedelte társait; ő maga is megbetegedett, és csak a gondviselésnek és az emberségnek köszönhette, hogy túlélte. A szovjet csapatok közeledtével gyalogmenetben hajtották tovább Mauthausen felé – ahol 16 évesen, a tábor felszabadításakor nyerte vissza szabadságát. A háború után gépészmérnöki diplomát szerzett, majd 43 éven át dolgozott a Műszaki Egyetemen. Nemcsak túlélő volt, hanem emlékező és emlékeztető is: 2007-ben megjelent kötetében (Zsidótörvények – Zsidómentők) megmentőjének, vitéz Horváth Kálmán századosnak és más embermentőknek állított emléket.” Közéjük tartozott gróf Esterházy János is, akiről Imre bácsi a Felvidek.má-nak adott interjújában nyilatkozott.
A cikk elovasásához KATTINTSON IDE!
