A felvidek.ma portál közzétette az oldalunkon is megjelent nyilatkozatot, mellyet a Reconciliatio Esterházy János Egyesület és az Esterházy János Zarándokközpont vezetői tettek Ferenc pápa elhunyta alkalmából. A cikkben továbbá Pulisz Marián megható visszaemlékezése is helyet kapott, amiben arról ír, amikor Ferenc pápa személyes találkozás keretében megáldotta az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont harangját.

A cikket teljes egészében IDE KATTINTVA olvashatja el.

A Reconciliatio Esterházy János Egyesület és az Esterházy János Zarándokközpont vezetői mély megrendüléssel értesültek Ferenc pápa elhunytáról, aki:
- engedélyezte, hogy meginduljon Esterházy János boldoggá avatási folyamata,
- aki ennek kapcsán felruházta János testvérünket az "Isten szolgája" titulussal,
- aki 2018-ban fogadta az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont küldöttségét,

- aki megáldotta a Zarándokközpont 'E' hangzású nagyharangját,
- aki személyesen tett ígéretet, hogy imáiban megemlékezik a központ alapítójáról, Paulisz Boldizsárról és Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatási folyamatáról.

KÉRJÜK, HOGY LEGYEN TOVÁBBRA IS ÉGI KÖZBENJÁRÓNK !

Adj, Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!

Requiem aeternam dona ei Domine, et lux perpetua luceat ei!

Requiescant in pace!

Húsvéti gondolatok Esterházy Jánostól

„Húsvét a feltámadás ünnepe, életnaptárunk megszokottsága is lehet, magának a feltámadásnak megkapó misztériuma azonban messze túlnőtt a köznapi megszokások keretén. Mindnyájan egyének vagyunk és minden egyént kérlelhetetlenül végesnek tudunk. A szomorú vég biztos tudata már eleve megszabja törekvéseink határait s minden vérmesebb reménységünk az elmúlás törvényének megingathatatlan szirtjén törik meg. Ezt a tudatot lassan akarva nem akarva megszokjuk s belenyugszunk mint megmásíthatatlanba. Ám csak addig, míg lelkünk a mélyebb megismerés erejével nem fordul a tisztán földiektől a végtelenség felé, hogy egyszer feleszméljen az örökkévalóság sejtésében abba a világba, amely nem ismer korlátot és határt. S az elmúlás tehetetlen megadását egy bódítóan varázslatos hit váltja fel: feltámadunk. Véges élet, halál, feltámadás és örökkévalóság! Milyen megmérhetetlen ellentétek! És mégis milyen éltető kinyilatkozás mindazok számára, akik a lemondás tehetetlensége helyett a hit lobogó zászlajával járják az élet útjait."

(Megjelent a Magyar Hírlap 1944. áprilisi, húsvéti számban)

Április másodikára esett annak a  hónapnak első szerdája, amikor is lélekben már a húsvét magasztos ünnepére,  a kereszténység reményt hozó  virágvasárnapjára, majd a nagypéntek fájdalmát feloldó feltámadásra mutató hitére hangolódtak azok a hívek és zarándokok, akik az Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért imádkozva fűzik évek óta a reménység imaláncát rózsafüzérbe.

A Palócföld határtalan,  az Ipoly mindkét oldalán fekvő apró kis, magyar falvaiban havonként egy lelki közösségé válnak az Esterházy János tiszteletére összesereglő hívek.

Az áprilisi imahelyszín a palóc ,,hegyek” ölelésében elterülő szellemi  és faluközpont, Kőkeszi volt, mely a körülötte fekvő települések, Szelény, Sirak, Gyürki és Terbegec falvak híveit is várta a község Szent Márton patronáló védőszárnyai alatti patinás, szépen felújított templomába.

A teljes cikket a felvidek.ma portálon olvashatja el. Ehhez KATTINTSON IDE.

Húsvétra hangolódva lélekben

ÁPRILIS:
A hónap idézete: „Legyen mindenki türelemmel a másik ember vallásával szemben. Hiszen egyaránt keresztények vagyunk, akár katolikus, akár református is a vallásunk. ... egy pillanatig se feledje el soha senki, hogy mindnyájan mindig is magyarok vagyunk, és azt se felejtsük el soha, hogy az embert a nyomoron átsegíti a hite, erős hite Istenben. Soha nem fogom tűrni, hogy soraink között felekezeti villongás kapjon lábra. Mindenki hajoljon meg az Úristen előtt, úgy, ahogy vallási meggyőződése kívánja, de a katolikus és református magyaroknak mindenkor kezet kell fogniuk egymással.” (Magyar Hírlap)

1939. április. 22.
Esterházy a magyar kisebbséget ért jogtalanságok miatt nyílt levéllel fordult dr. Jozef Tiso miniszterelnökhöz.